Felbecsülhetetlen érzés, amikor látod, hogy fontos vagy valakinek. Látod arcán a mosolyt, szemében a csillogást és szavaiban a mély őszinteséget. Amikor melletted van, elszáll minden félelem, amit addig éreztél. Tudod, hogy Ő az, aki kell, akivel mosolyogni, és ha kell küzdeni fogsz amíg csak élsz.


Visszagondolsz eddigi életedre. Mit látsz? Egy régi űrt, egy ürességet, ami kihűlt, kopott és sivár. Könnyeket, amelyek nem száradtak fel. Nem szívből jövő mosolyokat. Hazugságot, naivságot, reménytelen perceket. Elszomorodsz. Miért pont te vagy az, aki felfedezi magában az élet keserű dolgait? Miért van az, hogy életed a szakadék mélyén fetreng? Nem értesz semmit!


De az ijedtség megszűnik. Egyik percről a másikra észreveszed, hogy boldog vagy. Elmúlt a fájdalom.  És most mit látsz? Az élet egyik olyan oldalát, ahol megéri élni. Igaz, őszinte, szívből jövő mosolyokat és szavakat. Igazságot, vigaszt, összetartozást. Könnyek helyett szemekbe vetett vágyakozó pillantásokat. De a kérdés most sem marad el: Miért pont én vagyok az, aki felfedezheti az élet jobb, boldogabb, tökéletes oldalát? Miért van az, hogy életed a magasban, a felhők között jár? Megértesz minden. A kulcs a kezedben. Vigyázz rá, mert Ő az.